Az élet egy művészet.
Óriási felfedezésre jutottam! Hurráy! Kerestem – kutattam és rájöttem, hogy minden a NEVEMBEN VAN. Persze ezt is meg lehet fejteni, ha az ember figyel és értelmezi a jelentését. Ma-tul-ik. Nagyon jó. Ma túl vagyok mindenen. Így értelmezem és valóban ez is van. Mindig megyek előre és lépek a következő lehetőség felé. Hurráy ez is megvan. Szuper.
Sokan nem tudják, hogy mi a baj az életükkel egészen addig, amíg rá nem jönnek, hogy nincs cél előttük. Csak élik a mindennapi életüket és semmit sem akarnak elérni. Nekik minden jól van, úgy, ahogy van és nem látnak előre semmit. Persze ez szerintem van így. Nincs harc, meg küzdelem, hogy csináljanak valamit azért, amit el akarnak érni. Hogy is lehetne, ha nem akarnak semmit elérni. Hiányzik belőlük az a fajta elszántság, amivel eddig mindent elértem. Kitartottam, akkor is, ha mások összetörtek, ami akkor fájt nagyon és mégis mentem tovább. Mentem tovább, mert egyébként is kit érdekel, hogy most megint össze omlott minden, annyi baj legyen, akkor is megyek tovább. Most megcsinálom, amit akarok és kész. Senki sem tántoríthat el a célomtól. Bár akár hányszor is elestem vagy mások döntöttek helyettem. Kibírtam azt is, hisz nem én teremtettem. Aztán tényleg bebizonyosodott az, hogy csak addig dőlhet össze a világ körülöttem, amíg nem a sajátomat építem. Amikor elhatároztam, hogy többet nem dolgozom másnak és a képességeimből akarok megélni, akkor is összeomlott minden körülöttem. Mindig voltak célok előttem, amiket meg is teremtettem és elértem, mert akartam és kész. Használom az agyamat, ha ez nem is látszik rajtam néha. A józan ész nem ajándék, hanem büntetés, mert meg kell birkózni azokkal az emberekkel, akiknek nincs. Most a tudatos gondolkodásról beszélek. Azt csinálom, ami boldoggá tesz és örömöt okoz nekem. Téged boldoggá tesz, amit csinálsz? Ha nem, akkor csinálj valami mást! Boldog vagy ott, ahol vagy? Ha nem, akkor menj máshová. Ha itt sem vagy boldog és máshol sem voltál az, akkor nem a helyet kell megváltoztatnod, hanem a hozzáállásodat. Megváltoztattam a hozzá állásomat. Szóval nekem az élet megmutatta, hogy akár hól is vagyok, mindenhól jól érzem magam. Persze attól még vágyok a saját rezsi mentes faházamra, ahol biztonságba érezhetem magam. Akkor is, ha a ház nem én vagyok.
Sokan egy életen át gyűjtik a pénzt, hogy otthont teremtsenek, aztán egyszer talán eljutnak odáig, hogy meg is tudják venni. Megveszik az építőanyagokat, mestereket keresnek, akik megcsinálják a munkákat vagy te magad is besegítesz. Ezzel mink is így voltunk anno. Tervezgettem, szervezgettem és munka közben megláttam Vácdukán egy telket. Beleszerelmesedtem és megvettük és végül felépült a ház. Rengeteget dolgoztam a házon, hisz a férjem máshol volt. Épp a munkahelyén és minden a nyakamba szakadt. Életem leg nagyobb vállalkozása volt ez, hisz a vízóra aknát is a szomszédommal ástuk ki és csináltuk meg. Aki sokat segített nekem, hisz otthon volt és ráért, mint rokkant nyugdíjas. Köszönöm neki a segítést, örülök, hogy ilyen rendes szomszédom volt. Az aljzatbetonozást is egyedül csináltam meg, ami valljuk be egyáltalán nem nőnek való munka szerintem, bár mindent meglehet csinálni, ha az ember akarja. És én nagyon akartam egy saját házat. Amire annyit készültem, amiről annyit álmodoztam. Még a régi palatetőket is képes voltam szépen lecsiszolni, hogy újnak látszódjon. És mégsem otthont építettem. Csak egy házat. Mert az otthont nem a házban találod meg. Nem a falak között, nem a tető alatt. Valahol egészen másutt. A Másik lelkében. Ő lesz házadban az igazi otthon. Csitáry-Hock Tamás írásában is pont ez van.
Vannak napok, amikor belesüppedek valamiféle melankóliába magam is, valami csendbe, amibe szeretek lenni most is. Amikor zavar a világ zaja, zavar, ha nincs csend. Mert nem szeretem a hangos szót.sem és az erőszakot ki nem állom és szeretek gondolkodni csendben. Nem szeretem az érdektelenséget az unott arcokat nézni. Ki nem állhatom az érzéketlenséget, mint egy fakír ott állsz előttem és nem érzed azt, amit érzek. Mikor érzem azt, amit te érzel az ürességed az unalmad az egyhangúságod és a kedvtelenséged. Utálom, ha olyan dolgokat veszel, amikre semmi szükség és utálom, hogy harácsolsz és nagyra vagy magaddal, mert van pénzed és megteheted. Utálom, ha a másikat semminek nézed a sunyi, aljas félrevezetéseid. Azt hiszed nem látom, mit művelsz? Csak azért, mert nem szólok az még nem jelenti azt, hogy egyet értek veled. Csak azt, hogy másfelé megyek és észre sem veszed. Utálom az önzésed és a parancsolgatásaid, amiket ügyesen megoldasz azzal, hogy a gyereknek ez kell és minden szart megveszel neki, amit a száján kiejt. Azt az önzést, hogy csak te létezel és a másikat semminek nézed. Mégis szeretem az ilyen napjaimat, mert ilyenkor behúzódhatok egy időre a saját fészekbe, mikor nem vagy otthon. Mikor elmész, mikor nem velem vagy és nem is akarsz velem lenni. Tudom és érzem rajtad, hogy menekülsz. Akkor azt csinálok ,amit akarok és egy könyvvel a kezemben olvashatok vagy éppen festhetek , mert végre csend van. Gondolataimmal, elbújhatok kis időre a hangos szó, az erőszak, az érdektelenség, az érzéketlenség, az önzés, a harácsolás, a sunyi félrevezetés elől.
Hogy erőt vegyek magamon és mire hazajössz feltöltődve legyek megint és kipihenve. a, törött lelkemet meggyógyítva. Új álmokkal és tervekkel, bizakodva, hogy tán szebb lesz a mai délután és a holnap meg azután. Talán egyszer lesz még szebb és a legszebb és bár tudom, rajtunk múlik minden, csak te mást akarsz, és nem figyelsz rám. Nem vagy ott, ahol én vagyok é én már rég nem ott vagyok, ahol te vagy. Elmész holnap a nagy ikszelésre, mert állítólag attól jobb lesz minden majd, egyszer. Csak annak mi értelme? Mástól várni a boldogságod? Egy iksz a lapon, szerinted segít másképp élni? Pont az fogja megváltoztatni az életedet? Ettől várod, hogy életed értelmét megleled?
Ha az élet értelmét keresed, akkor olyan vagy, mint aki azt a kulcsot keresi, ami a kezében van! Drágám, ne keress olyat, ami a szemed előtt van. Csak vedd észre. Az a baj, hogy nem látsz. Csukd be a szemed,akkor látni fogsz és hallgass a szívedre, érezd ahogy ütemesen dobog. Hallgass az ösztöneidre. Mit érzel? Szerinted mit érzek? Szerinted miért vagyok? Te mit érzel és miért vagy itt? Hagyd, hogy önmagad légy. Ne félj itt senki sem lát téged, nem kell félned, hogy mit szólnak majd mások. Ne asszerint dönts, hogy eddig ki mellett voltál. Mikor a szíved másfelé húz, légy bátor, merész. Csak mond meg és ne a hátam mögött cselekedj, és ne kényszeríts bele semmibe, amit nem akarok. Csak elvagy szállva magadtól és ostoba dolgokhoz ragaszkodsz! Egyszer minden elmúlik. Sose ragaszkodj emberekhez, csak a célodhoz és a döntésedhez ragaszkodj. Sose add fel! Ne kösd hozzájuk az életed. Az életed értelme nem egy nő, nem egy férfi, nem egy sport, nem egy hobby vagy valami. Az életed értelme az, hogy boldog légy és örülj mindennek. Az élet itt volt már akkor is, amikor megszülettél és nem az élet tehet róla, hogy nem veszed észre milyen szép. Örülj mindennek, annak is, ha sírsz, hisz így látszik, hogy élsz és érzel, van benned élet. Nem baj, ha könnyek kísérik utadat, az nem jelenti azt, hogy sosem leled meg a célod, csupán csak azt, hogy érzékenyebb vagy és még nem uralkodsz az érzéseiden. Légy bátor és bízz magadban, szeress tovább és harcolj a célodért, az álmodért. Emeld fel a fejedet, hisz azért van, mert tudsz gondolkodni és értelmes ember vagy. Tudod mit akarsz és Ne add fel soha!
“A jó párkapcsolat titka is a lelki érettség. Vagyis meg kell érnetek rá. Hogy ne csak vakon éljétek, de értsétek is, amiben vagytok. Mindketten. Te is, ő is. Csupán a szeretet – ha nem párosul a másik lényének mély megértésével – nem elég. Csak az lesz a tiéd, akit értesz is. Akit nem, az elvehető, elveszthető, el is felejthető. Nem lesz lelked és életed része.” Müller Péter
Óriási felfedezésre jutottam! Hurráy! Kerestem – kutattam és rájöttem, hogy minden a NEVEMBEN VAN. Persze ezt is meg lehet fejteni, ha az ember figyel és értelmezi a jelentését. Ma-tul-ik. Nagyon jó. Ma túl vagyok mindenen. Így értelmezem és valóban ez is van. Mindig megyek előre és lépek a következő lehetőség felé. Hurráy ez is megvan. Szuper.
Sokan nem tudják, hogy mi a baj az életükkel egészen addig, amíg rá nem jönnek, hogy nincs cél előttük. Csak élik a mindennapi életüket és semmit sem akarnak elérni. Nekik minden jól van, úgy, ahogy van és nem látnak előre semmit. Persze ez szerintem van így. Nincs harc, meg küzdelem, hogy csináljanak valamit azért, amit el akarnak érni. Hogy is lehetne, ha nem akarnak semmit elérni. Hiányzik belőlük az a fajta elszántság, amivel eddig mindent elértem. Kitartottam, akkor is, ha mások összetörtek, ami akkor fájt nagyon és mégis mentem tovább. Mentem tovább, mert egyébként is kit érdekel, hogy most megint össze omlott minden, annyi baj legyen, akkor is megyek tovább. Most megcsinálom, amit akarok és kész. Senki sem tántoríthat el a célomtól. Bár akár hányszor is elestem vagy mások döntöttek helyettem. Kibírtam azt is, hisz nem én teremtettem. Aztán tényleg bebizonyosodott az, hogy csak addig dőlhet össze a világ körülöttem, amíg nem a sajátomat építem. Amikor elhatároztam, hogy többet nem dolgozom másnak és a képességeimből akarok megélni, akkor is összeomlott minden körülöttem. Mindig voltak célok előttem, amiket meg is teremtettem és elértem, mert akartam és kész. Használom az agyamat, ha ez nem is látszik rajtam néha. A józan ész nem ajándék, hanem büntetés, mert meg kell birkózni azokkal az emberekkel, akiknek nincs. Most a tudatos gondolkodásról beszélek. Azt csinálom, ami boldoggá tesz és örömöt okoz nekem. Téged boldoggá tesz, amit csinálsz? Ha nem, akkor csinálj valami mást! Boldog vagy ott, ahol vagy? Ha nem, akkor menj máshová. Ha itt sem vagy boldog és máshol sem voltál az, akkor nem a helyet kell megváltoztatnod, hanem a hozzáállásodat. Megváltoztattam a hozzá állásomat. Szóval nekem az élet megmutatta, hogy akár hól is vagyok, mindenhól jól érzem magam. Persze attól még vágyok a saját rezsi mentes faházamra, ahol biztonságba érezhetem magam. Akkor is, ha a ház nem én vagyok.
Sokan egy életen át gyűjtik a pénzt, hogy otthont teremtsenek, aztán egyszer talán eljutnak odáig, hogy meg is tudják venni. Megveszik az építőanyagokat, mestereket keresnek, akik megcsinálják a munkákat vagy te magad is besegítesz. Ezzel mink is így voltunk anno. Tervezgettem, szervezgettem és munka közben megláttam Vácdukán egy telket. Beleszerelmesedtem és megvettük és végül felépült a ház. Rengeteget dolgoztam a házon, hisz a férjem máshol volt. Épp a munkahelyén és minden a nyakamba szakadt. Életem leg nagyobb vállalkozása volt ez, hisz a vízóra aknát is a szomszédommal ástuk ki és csináltuk meg. Aki sokat segített nekem, hisz otthon volt és ráért, mint rokkant nyugdíjas. Köszönöm neki a segítést, örülök, hogy ilyen rendes szomszédom volt. Az aljzatbetonozást is egyedül csináltam meg, ami valljuk be egyáltalán nem nőnek való munka szerintem, bár mindent meglehet csinálni, ha az ember akarja. És én nagyon akartam egy saját házat. Amire annyit készültem, amiről annyit álmodoztam. Még a régi palatetőket is képes voltam szépen lecsiszolni, hogy újnak látszódjon. És mégsem otthont építettem. Csak egy házat. Mert az otthont nem a házban találod meg. Nem a falak között, nem a tető alatt. Valahol egészen másutt. A Másik lelkében. Ő lesz házadban az igazi otthon. Csitáry-Hock Tamás írásában is pont ez van.
Vannak napok, amikor belesüppedek valamiféle melankóliába magam is, valami csendbe, amibe szeretek lenni most is. Amikor zavar a világ zaja, zavar, ha nincs csend. Mert nem szeretem a hangos szót.sem és az erőszakot ki nem állom és szeretek gondolkodni csendben. Nem szeretem az érdektelenséget az unott arcokat nézni. Ki nem állhatom az érzéketlenséget, mint egy fakír ott állsz előttem és nem érzed azt, amit érzek. Mikor érzem azt, amit te érzel az ürességed az unalmad az egyhangúságod és a kedvtelenséged. Utálom, ha olyan dolgokat veszel, amikre semmi szükség és utálom, hogy harácsolsz és nagyra vagy magaddal, mert van pénzed és megteheted. Utálom, ha a másikat semminek nézed a sunyi, aljas félrevezetéseid. Azt hiszed nem látom, mit művelsz? Csak azért, mert nem szólok az még nem jelenti azt, hogy egyet értek veled. Csak azt, hogy másfelé megyek és észre sem veszed. Utálom az önzésed és a parancsolgatásaid, amiket ügyesen megoldasz azzal, hogy a gyereknek ez kell és minden szart megveszel neki, amit a száján kiejt. Azt az önzést, hogy csak te létezel és a másikat semminek nézed. Mégis szeretem az ilyen napjaimat, mert ilyenkor behúzódhatok egy időre a saját fészekbe, mikor nem vagy otthon. Mikor elmész, mikor nem velem vagy és nem is akarsz velem lenni. Tudom és érzem rajtad, hogy menekülsz. Akkor azt csinálok ,amit akarok és egy könyvvel a kezemben olvashatok vagy éppen festhetek , mert végre csend van. Gondolataimmal, elbújhatok kis időre a hangos szó, az erőszak, az érdektelenség, az érzéketlenség, az önzés, a harácsolás, a sunyi félrevezetés elől.
Hogy erőt vegyek magamon és mire hazajössz feltöltődve legyek megint és kipihenve. a, törött lelkemet meggyógyítva. Új álmokkal és tervekkel, bizakodva, hogy tán szebb lesz a mai délután és a holnap meg azután. Talán egyszer lesz még szebb és a legszebb és bár tudom, rajtunk múlik minden, csak te mást akarsz, és nem figyelsz rám. Nem vagy ott, ahol én vagyok é én már rég nem ott vagyok, ahol te vagy. Elmész holnap a nagy ikszelésre, mert állítólag attól jobb lesz minden majd, egyszer. Csak annak mi értelme? Mástól várni a boldogságod? Egy iksz a lapon, szerinted segít másképp élni? Pont az fogja megváltoztatni az életedet? Ettől várod, hogy életed értelmét megleled?
Ha az élet értelmét keresed, akkor olyan vagy, mint aki azt a kulcsot keresi, ami a kezében van! Drágám, ne keress olyat, ami a szemed előtt van. Csak vedd észre. Az a baj, hogy nem látsz. Csukd be a szemed,akkor látni fogsz és hallgass a szívedre, érezd ahogy ütemesen dobog. Hallgass az ösztöneidre. Mit érzel? Szerinted mit érzek? Szerinted miért vagyok? Te mit érzel és miért vagy itt? Hagyd, hogy önmagad légy. Ne félj itt senki sem lát téged, nem kell félned, hogy mit szólnak majd mások. Ne asszerint dönts, hogy eddig ki mellett voltál. Mikor a szíved másfelé húz, légy bátor, merész. Csak mond meg és ne a hátam mögött cselekedj, és ne kényszeríts bele semmibe, amit nem akarok. Csak elvagy szállva magadtól és ostoba dolgokhoz ragaszkodsz! Egyszer minden elmúlik. Sose ragaszkodj emberekhez, csak a célodhoz és a döntésedhez ragaszkodj. Sose add fel! Ne kösd hozzájuk az életed. Az életed értelme nem egy nő, nem egy férfi, nem egy sport, nem egy hobby vagy valami. Az életed értelme az, hogy boldog légy és örülj mindennek. Az élet itt volt már akkor is, amikor megszülettél és nem az élet tehet róla, hogy nem veszed észre milyen szép. Örülj mindennek, annak is, ha sírsz, hisz így látszik, hogy élsz és érzel, van benned élet. Nem baj, ha könnyek kísérik utadat, az nem jelenti azt, hogy sosem leled meg a célod, csupán csak azt, hogy érzékenyebb vagy és még nem uralkodsz az érzéseiden. Légy bátor és bízz magadban, szeress tovább és harcolj a célodért, az álmodért. Emeld fel a fejedet, hisz azért van, mert tudsz gondolkodni és értelmes ember vagy. Tudod mit akarsz és Ne add fel soha!
“A jó párkapcsolat titka is a lelki érettség. Vagyis meg kell érnetek rá. Hogy ne csak vakon éljétek, de értsétek is, amiben vagytok. Mindketten. Te is, ő is. Csupán a szeretet – ha nem párosul a másik lényének mély megértésével – nem elég. Csak az lesz a tiéd, akit értesz is. Akit nem, az elvehető, elveszthető, el is felejthető. Nem lesz lelked és életed része.” Müller Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése