Köszönöm az életnek, hogy élek és szeretek és
örülök mindennek és mindenkinek.
Sokan
vannak, akik nem örülnek. Meg tudod érteni őket?
A Nők
fele élete során erőszakos cselekmény áldozatává válik. Mégis azt mondom, hogy valósítsd
meg az álmodat.
Magyarországon
minden héten meghal egy nő családon belüli erőszak következtében. A FRA (az
Európai Unió Alapjogi Ügynöksége) épp a mai napon nyilvánosságra hozott
legfrissebb, 2012 évi felmérése szerint minden negyedik magyar nő élete során
legalább egyszer párkapcsolati erőszak áldozatává válik. Az érintett nők
átlagosan 35 alkalommal szenvednek el bántalmazást, mielőtt segítséget
kérnének, és 5-12 intézményhez kell fordulniuk. Azonnali és hatékony rendőri
intézkedésre lenne szükségük, ám az adminisztrációs nehézségek miatt gyakran
túl későn érkezik a segítség. forrás innen: http://www.noicivilek.hu/2014/03/szazezer-bantalmazott-no-szamara.html
Miken megy keresztül egy Lány egy Nő egy Anya az
életében?
Most csak magamról beszélek és magamat figyelem és az érzéseimet,
hogy mit éreztem, mikor az utcára tettek? Mit tettem és mit nem tettem? Miért
hagytam? Szörnyű érzés család nélkül élni egy anyának. Találkoztam magam is
olyan nőkkel és anyákkal, akiket otthagytak és elvették mindenük. Nincs munkahelyük
és nincs lakásuk nincs semmijük, hisz mindenük a családjuk volt. Magam is így
voltam és szegény rokonoknál nem lakhattam. A szülői ház sem fogadott vissza, mivel
már nem volt. Vad idegeneknél éltem át a válságos helyzetem, melyben bukott
Anyaként a glóriával a fejemen oldottam meg sorba az életembe kerülő
nehézségeket. Nagyon hiányzik a család és a házasságom, bevallom. Viszont az
álmaimért megyek előre sokszor a tövises úton, mely idáig vezetett
édesanyámhoz.
Végig kóstoltam a nehézségeket a nélkülözést a nyomort a
megaláztatást és most a célponthoz közel azt mondhatom, hogy megérte.
Mindenemből kifosztva, elcsigázva mégis hajtottam előre. Hisz elvinni nem
tudtam, mindenhól maradt valamim.24 költözködés a hátam mögött. Az igazságtalan
jogi helyzetek kudarcai mégsem fokozták anyai gyötrelmeimet, ha néha úgy
éreztem, hogy elviselhetetlen már ez a nyomor és nélkülözés és tehetetlenség.
Akkor megjelent fiam a skypon és beszélgettünk. Nekem már ez nagyon megérte és
azok a pillanatok, amikor ott volt mellettem és az apja és egyszer a lányom
hozta el. Próbáltam megoldani mindent fejben. Tanultam és képeztem magam minden
nap. Hiába súlytott a nyomasztó anyagi helyzet és az érezhető előítélet. A
táradalom megvetése az erkölcs nevében tanúsított igazságtalanságok és az
indokolatlan magatartások irányomban.
Nők és Anyák éve elmúlt, most a Nők és Anyák tánca van.
Sok mártír anyának az anyasága valósággal tele van
szenvedéssel, onnantól kezdve, mikor a család kirekeszti. Már nem részesül
annak oltalmában. Meg kell magának oldania mindent és nincs kire támaszkodnia. Elrejtettem
a szégyenem és mégis felemeltem a fejem. Elestem a megélhetésemtől
elbocsájtottak az egy hónapig tartó munkahelyről, még jó, hogy akkor sem adtam
fel. Szerencsére mindig megoldottam valahogy és az internetnek köszönhetően sok
igaz barátra tettem szert, akiknél lakhattam is. Biztos sok olyan család, nők
és anyák is vannak, akiket a baj ellen meleg családi fészek oltalmaz. Köszönöm
nektek, hogy segítettetek nekem, mikor kitaszított lettem. Nagyon kegyetlen
érzés egy Anyának azt a traumát feldolgozni, hogy a fészek és a család nincs
vele. Mivel senki sem védett meg semmitől, így magam intéztem mindent fejből és
a szívemből és lelkemből. Nagyon állhatatos voltam és a napi gondokat mégis valahogy
megoldottam.
Mi az, ami kell az
életben maradáshoz?
Mi az a nagy erő, ami egy Anyát életben tart ezek után is?
Szerintem az, hogy nagyon erősek vagyunk és a kitartás, hogy van remény és
talán holnap fizetni tudok vagy lesz valami, történik valami, ami jó irányba
megy. Bennem van a dac is, hogy ez lehetetlen, ilyen nincs, innen valahogy ki
kell törni és más életet élni.
Csak hogyan élj másképp?
Mikor a nőket és anyákat hibáztatják az emberi
kapcsolatokért és a nőket teszik felelőssé a család összes problémájáért? A
társadalom ezt a beidegződést tükrözi, hogy a család a Nők és Anyák dolga? Mekkora
felelősséget raknak még a nyakunkba?
Mindent magadnak köszönhetsz anyu. Nos ez is életben tart
engem,hisz magamnak köszönhetek mindent és azért a sok barátnőnek és barátoknak
is és mindenki másnak is, aki segített. Magamnak is igen, akiknek én is
segíthettem. Végül is mindenki mindent magának köszönhet, és csak magunk
vagyunk a felelősek az életünkért. folyt köv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése