Kié a pénz és hol van?

Van is meg nincs is és nem is a tied.

Felelősséget vállalok, azért, amit írok vagy mondok. Viszont azért nem vállalok felelősséget, amit értesz. Megint csak az életről és életemről fogok írni. Nekem tovább kell haladnom. Bátorságot venni és őszintének lennem magamhoz és magabiztosnak emelt fejjel járnom. Aktívan élni, akkor is, ha másoknak idegösszeomlást okozok. Csak nem tudom mi fog történni. Na és? Miért ? Ki tudja? Az emberek nem látják a szívemet csak azt, amit teszek vagy olvassák, amit írok. Próbálok úgy írni, hogy érthető legyek, bár akkor sem mindenki tudja megérteni.

Van pénzem, nincs pénzem és nem is az enyém.

Nagyon érdekes dolog ez a pénz és nagyon szeretném, ha nekem is lenne. Meg akarom csináltatni a fogsoromat és más dolgokra is szükségem van. Nekem most ez a jó származik a pénztől.Megtanultam úgy élni, hogy a legszükségesebb dolgok az életemben meglegyenek. Megtanultam, hogy a pénzt nem keresni kell, hanem megteremteni. Hálás vagyok, hogy olyan emberekkel hozott össze az élet, akik csupa jó dolgokat tettek velem, akkor is, ha akkor az nem tűnt nekem annak. Semmi sem az enyém és mindent kaptam. Egyáltalán nem előjogom úgy élni, mint bárki másnak. Amikor elkezdem tanulni a titkot és a vonzás törvényét, akkor sok mindent kértem. Aztán olyan dolgokat kaptam, amiket nem akartam. Viszont nagyon hálás vagyok érte, mivel az életem bennem zajlik. Vannak, akik nem mernek őszinték lenni, biztos félnek, féltik magukat. Egyáltalán kimondani vagy leírni azt, ami van vagy akarunk, hogy legyen, lehetséges, hogy nehezebb, mint arról beszélni, amit érzünk.

Aki átalakulatlanul hisz az érzéseinek és a gondolatainak az tévúton jár.

Örülök az életnek, az Univerzumnak a Teremtőnek vagy a sorsnak  bárminek, aminek hívod. Mindent neki köszönhetek, hisz magam csak kaptam és kérem és aztán dolgozom a gondolataimmal és mindenkinek jót kívánok. Tényleg, igaziból és a szívemből. Kitakarítottam a szívemet és teljesen tiszta. Rájöttem, hogy a nehéz helyzetekben is tudok örülni és hálás lenni. Az a célom, hogy mindig jól érezzem magam és örüljek mindennek, bármit is kapjak, hálát adok érte. Tőlem még az ördög is sírva fakad az biztos, már ha egyáltalán van olyan. Rájöttem, hogy másfajta hozzáállásom van az élethez. Van bennem egy nagyobb erő, ami munkálkodik bennem és segít nekem. Mindig hallgatok a belső hangomra a megérzéseimre. A problémám közel sem annyira fontos, mint, ahogy közben viselkedem. Megtanultam uralkodni az érzéseimen. Mikor helyzetek történtek, amikre nem számítottam és mások intézték nekem, akkor nem volt mit tennem. Teljesen reménytelen volt minden. Teljesen kiszolgáltatva másoknak. Pénz nélkül és fedél nélkül, mégis mindig volt mit ennem és hol aludnom. Olyan dolgokat kapok, hogy tátva marad a szám. Majd mesélek még ezekről csak most másról szeretnék írni. Szóval kértem pénzt is persze, mikor az kellett, csak sosem kaptam.

Viszont akkor csináltam másképp. Mást kértem, kértem a kenyeret vagy a cigit vagy bármit és mindig megkaptam. Kértem munkát is és meditáltam is rá és aztán azt mondtam, hogy oké, ha nem kapok munkát akkor kitalálok mást. Így akartam elmenni házvezetőnőnek. Érdekes, hogy az sem jött össze, viszont megismertem egy tündéri embert, aki elhozott ide anyukámhoz. Valahogy pénzt kell nekem is teremtenem és már mindent kipróbáltam. Akkor előre kértem a házvezetőnői bérem felét. Így tudtam oda a adni amivel tartoztam a barátnőmnek és az anyukámnak. Sokszor nagyon féltem és mégis mentem előre, majd erről is mesélek nektek.

Szembe néztem a félelmeimmel és örültem, ha jöttek.

Bár rettenetes mikor szét akarják verni a fejedet és teljesen megaláznak, mégis mosolyogtam. Megtanultam elfogadni is és elengedni is és megbocsájtani is. Nagyon rossz volt nekem kapnom. Megalázónak tartottam. Aztán elfogadtam, hogy az életem nehéz szakaszán megyek keresztül és másokkal is jót teszek azzal, ha adhatnak, hisz a lelküknek is jót tesznek vele. A pénz teremtés is jó dolog, egyáltalán nem erkölcstelen cselekedet, akkor is, ha nem az enyém és mástól veszem el. Már úgy értem ezt, hogy a pénznek, ami hozzám jön, annak van gazdája. Természetesen, aki becsületes kétkezi munkával keresi a pénzt az is, mástól kapja. Tulajdonos nélküli pénz nem létezik.

Úgy vagyok vele, ha pénzre van szükségem, akkor tennem is kell érte. Mármint valamit adnom cserébe. Szívesen akarom fizetni az adómat és a számláimat is. Rengeteget spóroltam egész eddigi életemben és inkább lassan viszont stabilan építem a bőséget az életembe. Mindig megkapom, amire szükségem van és tudom, hogy most megjön az a pénz is, ami a fogsoromra szükséges és most kávét és cigi dohányt is tudok venni belőle és vissza adni az 5000 Ft ot a hugomnak. Ma mikor mentem Évanénihez a pékségbe, akkor Marika oda jött hozzám, mikor meglátott, a szövetkezetből és közölte velem, hogy a számlám mínuszba van, mert megjött végre a bankkártyám, ami 3500 Ft és azt az 1000 Ft ot is kivettem a múlt héten, ami a számlámon volt, pedig nem lehet a számla mínuszba. Szóval megtudtam, hogy figyelik a számlát vagyis teljes betekintésük van. Tudjátok mi a fura? A festményvásár játékban mikor utaltatok a számlára 250 Ft  okat, aminek nagyon örülök és megtudtam venni a tudós marketinget meg a vonzó hálózatépítést  és valamennyit magamra is költöttem. Maradt még a számlámon 1310 ft és ki akartam venni és nem adták oda. Az a fura, hogy van pénzem és nincs is és nem is az enyém.

Persze, hogy ki akarom fizetni a bankkártyát és a fogamat is és anyunak is akarok adni.

Szóval 95 000 Ft a fogam, ebből 5000 a húgomnak a bankkártya 3500 Ft a kávé 500 Ft a cigi dohány cirka 1000 Ft. Mit adjak el, és hogy csináljam, hogy legyen pénzem? Ami nem is az enyém és nem is nekem kell, hanem tovább adom a doktornőnek és másoknak? Nekem eddig a kevés pénz is életörömet okozott, mikor megtudtam venni a kenyeret a zsírt és cigidohányt, sőt néha még vörösbort is. Most meg ennyi pénzt még sose teremtettem. Ránéztem a Velencés festményemre és mondom anyunak, hogy ez pont annyiba kerül 96 000 Ft van a hátuljára írva. Pont annyi, amennyire vágyom. Erre azt mondja anyukám, hogy kérj többet. Ne legyél kishitű. Kérd a dupláját. Jól van anyu, igazad van, úgy is neked is adok belőle. Szóval, lehetséges ez a megoldás. Csinálok egy exkluzív festményvásárt a Velencés festménynek, aminek 2 héten belül le is kell záródnia. Szóval járom az utamat és élem az életemet.

Oldom meg a megoldhatatlannak tűnő dolgokat. Más utat választottam.

Nem a könnyebb utat, hanem a legjobbat.

Sokkal jobb lenne a gyerekeinket is arra tanítani, hogy mindig lesz elég pénzed, ha a saját utadat járod és olyan pályát válassz, ami a saját hívatásod. Olyan emberrel élj, aki akkor is szeret, ha van pénzed és akkor is, ha nincs.